Íme a február 4-i Columbus Pub béli koncertünk krónikája Mészáros Márti tollából.  Köszönjük Krónikás!

Nem, még nem Amerikát, de már majdnem. Egyenesen a Columbus hajón kötöttünk ki. Nem titok, hogy benne volt a kezem, hogy ide jöttünk, de az igazat megvallva az időjárásra nem számoltam. Vagyis az még OK, hogy hajó, meg Duna-part, meg kilátás a kivilágított Várra, de az, hogy mindez hóesésében, az már kezdi súrolni a giccs határát. De még olyan szépen, finoman. Teljes X-mas feeling.

És újra teljes a gárda. De még milyen teljes!, mint később kiderül...

A ráhangolódó intro a Caribbean Lights. A Pincegádor és az Első szerelem után a Márta Blues Tiv szexi játékával. Jó újra hallani, aki kissé kisfiús zavarral játszik újra, mert a Szexi csak 3. nekifutásra lesz a szokásos. A Mese utolsó akkordjai szépen vezetik le a dalt. Nem hiába vagyunk hajón, mert Tiv sokszor „bukik le”.

A Beszéljük meg és a Zene vagy után megint a 4. lemez dalait szokhatjuk. A Sok van még kissé bolerós-tangós-rumbás hangulatú. És azt írtam fel magamnak, hogy „soha nem hallott dal”. Aztán otthon megnéztem az előző Dallapokat, és láttam, hogy ez bizony volt már. Csak amivel „sosem hallottnak” érződik az az, hogy Tiv tette hozzá azt a pluszt, ami idáig nem hiányzott, de kiderült, nagyon kell. A Tudtam is miatta kap jó kis rockos felhangot. Nem tudom, mondtam-e ezzel a dallal kapcsolatosan, hogy nagyon rádióba való, főleg vezetés közben! Kissé kilóg a szokásos, és felismerhető EP-stílusból (és ez dicséret, kérem!), de szeretjük, és nagyon jó! A Gondolatolvasó és a Hagyjuk a dumát! meg a Feel Good közé beékelődik egy régi Félúton.

A második etap introja az Innuendo. Majd az EP-DFÜ előadásában az Ain’t no sunshine, Fever és a Most. Jelentem, a „beharangozott” Körben lazán kimarad (Tivadar akusztikus gitárja meghibásodása miatt - szerkesztő megjegyzése). Tudom, a Most-ot már nagyon sokszor dicsértem, nincs ez másként most sem, és nem tudom elégszer. Nincs először a Dallapon, és minden alkalommal hallani lehet a csendet (tudom, ezt is sokszor mondtam már ). Nem tehetek róla, de az eredeti és a hallott feldolgozások közül nálam ez viszi a prímet. Semmi faxni, semmi csicsa, csak nemes egyszerűséggel egy gitár és két csodálatos hang. Nagyon el tudom képzelni a teli Arénában. Annyira szép!

Film, Keresd a nőt!, Maria Magdalena, Easy Rider, Tücsök Blues szintén egy kis rockos felhanggal. Veled, Szexbomba a „kötelező elemmel”, Dokiék táncával. A Klublúz, ami mindig kihozza a fiúk (István, Balu, Tiv) játékos énét, és a pörgős Idő után nem hagyjuk csak simán elmenni a fiúkat, és kiharcolódik (nagyon nem is állnak ellen) ráadásként a 3-verziós Igazságtalan (a 4. album bonus track-je).

Nem utolsó sorban, és nem csak olyan „írjunk még valamit” megjegyzésként nagyon gratula Csabinak az egyetemi diplomáért!!!!

A cikk rövidsége nem hozható összefüggésbe a hangulattal, az érzéssel, és azzal, hogy megint jó koncert volt!

Na, szóval, keressük meg azt a Santa Mariát, és irány Amerika!

Már csak úgy lazán a Dunáról indulva, a részemről egyébként sem bánom, mert nem repülök…. (csak szállok )