Itt tartunk kedd este, a koncert meg még pénteken volt. A társaságtól türelmet kértem, mert ugye mint tudjuk az ihletnek idő kell. Na de ennyi? Tesóm haza jött táncról, kérdezte megírtad?A fenéket! Ihlet szabadnapon. Gyorsan gyártottam egy koffeinmentes kávét, a Facebook-on jeleztem, hogy elkezdtem. Jelentem, ihlet az még nincs, hát lássuk, mit sikerül nélküle.

Megmondom őszintén, furi volt elindulni koncertre. Előtte pár órával jöttem vissza Siófokról, és akkor is, meg előtte nap lefelé is megjegyeztem, hogy én a Sasadi úton kiszállnék, és ott maradnék koncert kezdésig, ha most nem a belvárosban lennének. Na jó, ez sem hivatalosan a belváros, de majdnem. Az előre foglalt 4-es asztallal ellentétben csak kettesben voltunk tesómmal, de mint ahogy azt István megjegyezte, dupla a lelkesedésünk. Az is volt.

A helyről magáról annyit, hogy nagyon hangulatos. Az zavart ugyan egy picit, hogy szétosztott a tér, de mivel a pincérhölgy a VIP asztalhoz vezetett, a továbbiakban nem volt gondom. A VIP asztal azért VIP, mert a „stage” közvetlen közelében volt. Jó érzékkel kiválasztott hely. Szóval a Kaltenberg jó kidolgozású pincehelyiség, hangulatos világítással, és térnövelő, ablakhelyettesítő tükrözéssel.

A Dallapnak már az eleje is osztott. Színre osztott. A mellettünk lévő nem EP-rajongó vendégek csodálkozva nézték, hogy mi is ez.

Beköszönés után stílusosan Pincegádor, majd a szokásos első-első az Első szerelem, és a Mese, Beszéljük meg, Film, Zene vagy, Félúton ismerős dallamai. Tesóm a Beszéljük meg-nél jegyzi meg Lilla hangját, vagyis azt, hogy nagyon jó.

És a zöld, new rész, megint a jegyzeteimmel megtűzdelve. A Sok van még megint teljesen új nóta. Lemezre való. Kis western feeling, valahogy várod a filmekben látott boglyát (asszem ezt hívják ördög-szekérnek) gördülni. Rumba alapú. /tesómat épp elzavarom, hogy ne olvassa a készülő cikket / A Tudtam már ismerősen szól. Csodálkozásomra a refrén punto ritmusú. Szerintem ez nem tudatosan ilyen, vagyis tudatosan, csak nem biztos, hogy ismerik a Fiúk ezt a tánclépést. Szóval a punto egy lépés a bachata-ból (sokat segítettem?), ami meg egy dominikai tánc.

Teljességgel nem cél nélküli a Céltalan. A Hagyjuk a dumát!-nál István is előhozza a múltkori véleményemet, hogy ez olyan kis megmondós dal. Nekem meg tetszik a végén a vége, vagyis hogy csak úgy „abba-hagyjuk-és-eméssze-a-nép-hogy-vége-van”.

Az I just wanna feel good nőtt az elmúlt előadáshoz képest. Címben és tartalomban is. A végén a magyar nyelvű szóló jó kis reggae-feeling. Valószínűleg túl nagyképű lennék, ha azt mondanám, hogy ezért nőtt meg a dal, mert a múltkor leszóltam a rövidségét. A koncert végén rá is kérdeztem, Balu megnyugtatott, hogy volt benne részem, de inkább csak a múltkor kaptunk ízelítőt belőle.

Jót mulatok magamban, amikor tesóm próbálkozik azzal, amivel az előző koncerten Szilvike, nevezetesen hogy elolvassa a skiccemet. Ja, kérem, próbálkozni azt lehet.

Átveszem én is a feldobott ötletet, vagyis szünet után következett a Dallap B oldala. Kezdésnek meg a Song Processing Factory. Fever, TTDBB blokk, Most, Ain’t no sunshine. Kedves István, evés közben úgy lehet énekelni, hogy abban a fél másodpercben gyorsan lenyeled, ami a szádban van, aztán meg csak nézed nagy boci-szemekkel, mert csak illatozik meg finomkodik, de a szám végéig csak a kelletésével lakhatsz jól.

A Most-nál feljegyeztem magamnak, hogy néha felhangzott a csend a „nézőtérről”. De ezt most komolyan mondom. Ilyet még nem hallottam. Az addigi alapsusmus is megszűnt, és még ezen kívül volt, hogy felhangzott a csend. Nem tudom, mit hallottak ebből a Fiúk, de veszett jó érzés. Gratula érte Lillának, Istvánnak meg a gitárnak.

A folytatásban a saját dalok. István a Szexi-ben azt szereti, hogy ennek a számnak a végén a közönség előbb megy el, mint ők. Hát Istenem! Van ez így. De csak csendesen megjegyzem, a profi rajongóknak profibb az élmény is, mert mi azért Veletek egyszerre megyünk el.

Végleten sor, majd Maria Magdalena. És egy újabb új szám, a Mediterrán. „Természetesen” Doki kérésére, és „természetesen” a messzi északon született. Csabi és Balu együttes véleménye szerint Maria Magdalena 2, ami ha nem is, de testvére mindenképp, és szövegében is előkerül a lány. Ja, és csak annyira új a dal, hogy előző este kapta végleges formáját.

Zárásként a másik Doki-szülemény a Tücsök Blues, majd a Jó, az egyik saját kedvencem a Szexbomba, aztán a Klublúz és végül az Idő. A Klublúz lemez-verzióján szájharmonikás betétek vannak, ezt István kiváltja némi trombitaszólóval, persze hangszer nélkül, de ez persze mit sem csorbít a hangzásból.

Utoljára végigfutva a jegyzeteimet, feltűnik egy megjegyzésem. És végül is ezért sem volt rossz az a VIP asztal. Mármint hogy így megfigyelhettem Balu mozgás- és pengetés technikáját. Meg kell, mondjam, egyik jobb mint a másik. Csak azt nem tudom, melyik az egyik, és melyik a másik.

Részünkről mi most kihagytuk a híres málnás rétest. Nem volt már hely.  De reméljük, mielőbb pótolhatjuk, de csakis Empty Pubs-szal együtt fogyasztva!

Eddig tartott ihlet nélkül. A kávé már a harmadik bekezdésnél elfogyott, az ihlet meg meg se jött, és itt is hagyott. Ja és ami még nagyon hiányzott, az Tivadar. Hiába kértem a közösségi oldalon. De remélem, legközelebb ő sem hagyja ki a rétest!

És amit még nem szabad kihagyni az a jövő évi szülinapi koncert, mert, hogy 10 éves lesz kedvenc csapatunk! Balutól megtudtam, hogy nagyszabású mega-giga koncertet adnak Gyöngyösön. De ugye Budapest Gyöngyös külvárosa? És idáig is elér az a mega-giga koncert…