|
A krónika "szokásosan" Mészáros Márti cyber-tollából, melyet Bodor Gábor barátunk videó felvételei színesítenek. Köszönjük! Izgultam. A busz nem úgy haladt, ahogy szerettem volna. Először az Astóriáig. Biztonsági sms Istvánnak: jövünk ám, nem kihagyni a buliból. Másodszor a híd utáni felüljárón nem sikerült rövid idő alatt átjutni. Végre elérjük a parkolót az utcában, szemem szokásos rituálé szerint keresi István autóját (ezt még neki sem meséltem, de ilyenkor, ettől kerülnek „nyugi-szintre” a dolgok, mert ez után csak jó jöhet), mire felfedezném, felfedez a frontember. Nehéz a kiskosár, így vihetem én is alapon indulunk befelé, és kihasználom a lehetőséget, előhümmögésbe kezdek a Dallap alapján. És az utolsó pár óra rohanás után megnyugszom, a helyén vannak a dolgok, és mert úgy érzem, haza értem.
A Muzsikusba belépve látszik, egy igazi EP-snek nem jelent akadályt, hogy csak a koncert előtt pár nappal jön az üzenet: „Figyelem! Jövünk!” ismerős arcok mindenhol. Ezek vagyunk mi. Főleg, hogy 1 nappal a találkozás előtt jön még 1 üzi, miszerint médiaklipp, werkfilm, meg minden…, de erről később. Annyit azonban még ide, hogy ezzel eléggé felkeltették, az egyébként is felfokozott érdeklődést. A felfokozott érdeklődés nálam azt is jelenti, hogy vajon milyen új dallal jönnek a Fiúk, mert, hogy lesz új, az tuti. Ezt konstatálta az előbb jelzett hümmögés is, amit a 2 db :-) a zene-menün egyértelműsített. Most már hivatalosan is lehet készíteni a hallgató-idegeket (nem tudom, hivatalosan vannak-e ilyenek), mert István Dallap osztogatásba kezd. Édes volt, a nekem címzett „Dallapot?” kérdése. :-) Nővérem mellé még két kolléganőmet sikerült beszerveznem. Az egyikük jegyezte meg aranyosan, látszik rajtunk, tudjuk, mit olvasunk, mert nekünk jelentenek valamit a szavak. Én meg reménykedem abban, hogy a végére azért nekik is fognak… Aztán belekezdünk. A Fiúk a zenélésbe, mi pedig az élvezettel hallgatásba. Carribean Lights, Csajozunk. Nem tehetek róla, de nekem a Rejtekhely-ben hiány-zik Krisztián. Tudom, el kell engedni a madárkát a fészekből… Film, Félúton, a tényleg régen volt Első szerelem, az újabb Hol vagy már? és Emlékszel? A velem lévő hölgyek tágra nyílt szemmel, füllel veszik a szövegezést is. És rájönnek, miért meséltem, hogy annyira együtt van a zene a szöveggel, hogy először hallva is az ember fejébe kúszik az egész. A Tücsök Blues refrénje már nekik is megvan. A Szieszta elején már csak azt nézik, mikor fakadok táncra. Nem tehetek róla, de az a kezdés, azzal a gitárral (Tivi elmesélhetnéd, hogy hívják hivatalosan – nekem csak a spanyol gitár elektromos változata),…., na az úgy, olyan, hogy …. szóval, napfény, koktél, pálmafák..… és Empty Pubs. A Maria Magdalena és a Zene vagy szépen illeszkedik a hangulatba. És a szünet előtti két :-). Itt lép életbe a „de erről később” rész. Merthogy az elkészült dokumentumfilm hangulata jön át ide is. Annyira frissek a dalok, hogy még munkacímük sincs, és átbeszélést is kíván. Így lát a koncert-járó betekintést egy próbába. Az első szövegezett; dallamában, szövegében, hangulatában mély és intenzív. A második instrumentális, is hozza az előbbit, és ismerve a werkfilmet, hangulatilag is nagyon ott van. Szünet után „mutassuk meg nekik a Délibáb-ot?” Igen. Kapjuk a legoptimistább ver-ziót. Szép. Nagyon szép. Rajongói nyomásra borul a Dallap 2. oldala. (Csak tudnám, miért csodálkozol ezen István…?) Igazságtalan a szokásos 3-ban. Ezt mindenképpen meg szerettem volna mutatni a lányoknak. Ha már a metál verzióval zúztunk mindent, egy kis finomság az Ain’t no sunshine. Nem tudom, mit tudtak a Fiúk, amikor összeállították az anyagot, de a 2. oldallal kedveztek a Doki társaságában ülő úrnak. A nyelv most nem lehetett akadály. Nyelv. Igen. Milyen szépen lehet egyszerű szavakkal szójátékokat játszani, gegeket képezni, és egymás mögé téve összetett, egyre mélyebb értelmet belegondolni. Így keletkezett a Pocsolyába Didi = csecsenföld, általános fuldokolva röhögés tünetegyüttese. Azt azért megnézném/hallgatnám, amikor a TTDBB kézen fogja Pákót és összehozzák a Pocsolyába léptem, és az Add ide a didit remake-jét. Nő legyen a talpán, aki abból élve kijön! A Zakatol a vonat is együtt énekléses. A végén lévő MÁV-szignál alatt elkövettem a következőt, amit a Fiúk nem, de Doki meghallott: „Figyelem! Az 1. vágányra az Empty Pubs érkezik! Kérjük, a vágány mellett vigyázzanak!” Körben, Fever, és a …, ami nem a dal címe, hanem stb,stb… azaz jelen esetben Dédapám, és a szokásos Tankcsapda. Az Easy Rider előtt Csabinak kellett segítség, hogy elég szexi legyen a kezdés, aztán egy kollektív Segíts! A Mátra Blues helyre szabottan átiratos szösszenettel, úgy mint „ahol a lámpa is zenél”, és Tivi gyönyörű impróival. Esőcseppek és könnyek, I’m on my way home, Keresd a nőt!, Szexbomba, Jó, Klublúz, a további sorrend, majd zárásként az Idő. Igen ám, kérem, de az ízlelőbimbóink fel lettek csigázva a Didi-vel. A nélkül meg nem lehet haza menni! Ennél a számnál hullnak le a kulturális és nyelvi korlátok rendesen. Mindenki egyetértésben sírva röhög. István az angolul értőknek extra segítséget ad, a többiek meg az előadás módjától érzik jól magukat. Meg attól, hogy újra együtt voltunk. Ui.: A reklám”?” helye, vagy ilyesmi… Az utóbbi időben gondoltam, nem csak a koncertekről írok. Kifejezem más irányú érdeklődésemet, és némi exhibicionizmusomat (szép ezt a szót leírni) blogozni kezdtem. Ugyanezzel a cikk-címmel lehet találni írást a koncert előtti-utáni élményekről, gondolatokról… Fogadjátok szeretettel! http://ahtrammartha.blogspot.com/ |
