(basszusgitár, ének)

A "kilencvenes évek" első felében kezdtem el zenélni, először akusztikus gitáron. Az egyik régebbi zenekaromban kényszerből vettem először basszusgitárt a kezembe, mára ez a fő hangszerem. Több keményrock csapat után találkoztam össze a srácokkal, és a közös hangnemet nagyon hamar sikerült megtalálnunk. A gitározást autodidakta módon tanultam.
Önéletrajz

(gitár, ének)

Tizennégy évesen kaptam születésnapomra első gitáromat. A Tábortűz Zeneakadémián tanultam gitározni. Megjegyzem, az imént említett akadémiának nincs köze semmiféle oktatási intézményhez.  Pusztán csak annyiról van szó, hogy valóban a tábortüzek mellett ültem közelebb a vagány srácokhoz, akik gitározgattak, s egyre többet ellesvén tőlük, egyszer csak én is hangszert ragadtam.  Tehát elméleti képzés-mentes, autodidakta muzsikus vagyok; az külön "fűszere" a zenekari életnek, amikor Balázs és Tivadar közösen megfejtik "dalálmányaimat", s kiderül, milyen hangnemben is "íródtak" ezek. Vízöntőként - persze - már az elejétől új utakat akartam járni. Így születtek, születnek sorra a dalok, amiket játszunk. Egyik álmom vált valóra azzal, hogy zenekarral, barátaimmal adhatom elő a szívemhez oly közel álló szerzeményeket. Hálás vagyok ezért a sorsnak.
Önéletrajz

KLUB-rádió-portré: 

(ének, csörgők)

Már egészen kicsi koromban elkezdtem érdeklődni a zene iránt. Bár tanulmányaimat két tannyelvű általános iskolában végeztem, a zene valahogy mégsem került el (iskolai ünnepségeken való szereplés, énekkar). A suli mellett 4 évig zongoráztam, majd 2 évig népdaléneklést tanultam a nyíregyházi Vikár Sándor Zeneiskolában. Gimnáziumi éveim kezdetén ismerkedtem meg Kazár Ticiána magánének tanárnővel, aki szólista pályámat egyengette (még a mai napig is). Az ő javaslatára számos versenyen indultam el, amelyeket eredményesen zártam. Ticitől az utóbbi évek során többet tanultam, mint eddig bárki mástól, ő tanított meg alázattal lenni az ének és a zene iránt. Így nem csoda hát, hogy az éneklés az életem részévé vált, amit a jövőben szeretnék tovább fejleszteni valamelyik jazz-ének tanszakon.Jelenleg a Károly Róbert Főiskola másodéves hallgatója vagyok, itt találkoztam a zenekarral. Az Empty Pubs vokalistája 2008 decemberében lettem a Mikulás közreműködésével. Remélem a csapat már meglévő népszerűségét, én csak emelni fogom. Majd kiderül… :D

(dobok)

A dobolást autodidakta módon tanultam. Elég későn kezdtem: 19 éveskorom óta művelem. "Karrierem" érdekesen kezdődött, ugyanis egy barátom beszélt rá, hogy zenéljek vele, és hogy legyek a dobosa. Nem is filóztam sokat, szinte rögtön meg is vettem a dobszerkót. Nem az igazi akusztikus dob mellet döntöttem, hanem a dobosok által nem túl kedvelt elektromos dobot vettem meg, mert a barátommal vendéglátós zenekart próbáltunk alapítani, és pont egy ilyen dobra volt szükségünk. Két hónapra rá, már fel is léptünk egy családi bulin, ami gyakorlásnak kitűnő volt. Ezután rendszeres fellépői voltunk a családi banzájoknak. Egy év elteltével, pedig már élesben zenéltünk először Galyatetőn, Gyöngyösön, majd végül Pásztón, ahol rendszeres fellépők lettünk. Empty Pubs tag 2006 decembere óta vagyok. Mint sok minden az életemben, ez is érdekesen alakult: KRF-es hallgatóként először még csak rajongója voltam a csapatnak, és azon gondolkoztam, hogy milyen jó lenne bekerülni ebbe a bandába... Lehet hogy a sors keze? Nem tudom...

(gitár)

12 évesen fogtam gitárt először a kezembe. Azt hiszem, a hangszer választott engem, mert korábban zenetanár nővérem révén próbáltam zongorát, furulyát, fuvolát, de a gitár maradt meg. 15 éves koromig klasszikus gitárt tanultam, majd jött a „klasszikus gitárkarrier”: a garázszenekarok és az elektromos gitár. Tornóczky tanítványként két éven keresztül jazz-t tanultam, amit azóta is imádok, köszönet Feri bácsinak érte. Több mint 5 éven keresztül játszottam blues zenekarban, így ez a műfaj alapvetően meghatározza a gitárjátékomat. Főiskolai tanulmányaim mellett megpróbáltam vendéglátó zenészként is élni. Ma már a zene csak hobbiként maradt meg az életemben, de rengeteg barátom van Angliától Gyöngyösön keresztül Erdélyig, Prágától New Yorkig, akikkel a zenén keresztül ismerkedtem meg. Elmondhatom, hogy a zenétől sokkal többet kaptam, mint amit feláldoztam érte. Remélem, az Empty Pubs dalokon mindez átjön, és megérzitek Ti is, ha meghallgattok bennünket…
Önéletrajz